Miközben "vigyázó szemünket" Nyugat-Európára és Amerikára vetjük, biztonságpolitikai szempontból rendkívül fontos észak-keleti szomszédunk, a 47 millió lakosú Ukrajna súlyos politikai válság csapdájában vergődik. A nyugatos orientációjú, többek között éppen ezért egyre magányosabb Viktor Juscsenko államfő a napokban feloszlatta a törvényhozást, és így három év alatt már harmadszor készül választásokra az ország.
"Értsd meg, George!"
A fejlemények mögött sokan Moszkva gőzerővel folyó, tudatos destabilizációs politikáját vélik felfedezni. Nem csoda, hiszen a tavasszal, elnöksége utolsó napjaiban Vlagyimir Putyin azzal fenyegette meg a nyugati világot, hogy ha Ukrajnát meghívják a NATO-ba, akkor az ország esetleg "megszűnik egységes állam lenni". Magyarul szólva tehát: Moszkva ebben az esetben felhasználja a Krím-félszigeten és Kelet-Ukrajnában spontán szerveződött orosz vagy oroszajkú szakadár mozgalmakat, és a szó szoros értelmében részeire szaggatja a háromszázötven év orosz függőség után nem egészen húsz esztendeje önállóvá vált Ukrajnát.
A NATO és Oroszország közös tanácskozásán, még április 4-én, zárt ajtók mögött megrendezett csúcstalálkozón Putyin más kérdésekben is vészterhes kijelentéseket tett.
Egy hasonló grúziai forgatókönyv, Tbiliszi NATO-tagsága esetére kilátásba helyezte, hogy "Oroszország, a koszovói precedensre támaszkodva, el fogja ismerni Abháziát és Dél-Oszétiát, és ezzel ütközőövezetet létesít a NATO-partnerségre igényt tartó Grúzia" határai mentén. Ezek után csak csodálkozhatunk azon, hogy a világot meglepte a Grúzia ellen indított augusztusi orosz hadművelet.
Pedig a "magukat megnevezni nem kívánó" forrásokra hivatkozó áprilisi tudósítások megjegyzik, hogy a NATO és Oroszország között zajló tanácskozáson Putyin nyugodt hangon, mintegy mellékesen említette Grúziát. Amikor azonban Ukrajna került szóba, idegesen felcsattant. "De hát értsd meg, George - fordult Bush amerikai elnökhöz -, ez (mármint Ukrajna - a szerk.) nem is állam! Mi is voltaképpen Ukrajna?
Egy része Kelet-Európához tartozik, egy részét, méghozzá tekintélyes részét pedig mi ajándékoztuk neki." Ez világos utalás volt arra, hogy Kijev NATO-satlakozása esetén Oroszország hozzáfog a Nyikita Hruscsov pártvezető által 1954-ben - a Sztálin utáni pártvezetés befolyásos ukrán lobbijának megnyerésére - Ukrajnának "ajándékozott" Krím félsziget és Kelet-Ukrajna elcsatolásához.
Mintha mi sem történt volna
Mind Grúzia, mind Ukrajna esetében olyan stratégiailag fontos, energetikai szállítórendszerek útvonalául szolgáló területről van szó, amelynek az euroatlanti világhoz való csatlakozása összesen mintegy ezer kilométerrel tolná keletebbre a nyugati glóbusz határát. A tét tehát nagyon nagy.
Ebben a helyzetben az ukrajnai politikai elitnek egységesen kellene fellépnie a Kreml birodalmi külpolitikájával szemben. Csakhogy ma már Ukrajnában nemigen emlegetik, hogy Viktor Juscsenko elnök és Julia Timosenko miniszterelnök a kijevi Függetlenség terén alig négy esztendeje még kéz a kézben, az Él még Ukrajna kezdetű nemzeti himnuszt énekelve a nyugati orientáció mellett tett hitet.
Akkor együtt érték el, hogy a Moszkva-barát, posztkommunista elitet irgalmatlan csalásokkal hatalomra juttató elnökválasztás második fordulója után még egy harmadik fordulót tartsanak, és ennek eredményeképpen, a nyugati világ teljes támogatása mellett, meghátrálásra késztessék a korábban győztesnek nyilvánított Viktor Janukovicsot - aki most, négy évvel később, az egykori Nyugat-barát elit tagjainak háborúskodása közepette, a jelek szerint már törvényes győzelem nyomán fogja átvenni a hatalmat Ukrajnában.
A koszovói bumeráng
Igazat kell adnunk a hivatalából a jövő év végén távozó Viktor Juscsenko elnöknek, hogy a NATO-csatlakozás egyet jelentene az ukrán függetlenség garanciáival. A kialakult patthelyzetben azonban Kijev ma távolabb van ettől, mint korábban bármikor.
Az pedig, hogy a politikai-ideológiai-gaz-dasági visszarendeződésben felhasználható a szeparatista mozgalmak kártyája, kissé furcsa fénybe állítja a napokban Nobel-békedíjjal kitüntetett Martti Ahtisaari volt finn miniszterelnök koszovói misszióját. Az a megérzésem, hogy az Athisaari által végrehajtott igen látványos közvetítő-béketeremtő akciói közül az albánok lakta tartományban elért megoldásnak nem csak Ukrajnában lesz bumeránghatása.
Gereben Ágnes történész